Edzetten várta a kék jövőt.

– Nagyapám és nagybátyám is a büntetés-végrehajtásban szolgáltak, és az ő példájukra lett rendőr az unokatestvérem, ami nekem is imponált, úgyhogy a középsuli utolsó évében be is adtam a jelentkezésem. Akkor már régebb óta atletizáltam, így biztos voltam benne, hogy át fogok menni az állapotfelmérőn, de a felvételi többi részével sem volt problémám – idézte fel Sebestyén Tamás, aki a dunaújvárosi Rosti Pál Szakközépiskola sporttagozatán érettségizett, és a Csopaki Rendőr Szakközépiskola elvégzését követően az Ercsi Rendőrkapitányságra szerelt fel 2004. június 1-én. – Öt évre rá vettem át az első körzeti megbízotti kinevezésem. Egy évet szolgáltam Ráckeresztúrban, majd áthelyeztek Kisapostagra, de amikor nem sokkal később üresedés volt Baracson, megpályáztam, ugyanis oda nősültem. Tudom, hogy lehet hátránya annak, amikor a megbízott abban a faluban él, amiért felel, de nekem ezzel sosem volt gondom. Amikor Ercsibe kerültem, a veteránok átadtak nekem, illetve nekünk minden tudást, és most is ehhez tartom magam. Alapelvem, hogy nem árulok zsákbamacskát.

Tíz éve nyugi van.

– Miután ide kerültem, a zártkertes részen sajnos gyakorta fordultak elő vagyon elleni bűncselekmények, de a migrációs válsággal párhuzamosan ezek száma jelentősen csökkent. A garázdaság sem jellemző. A kocsmában néha egymásnak esnek, de utána megint együtt isznak – vázolta a törzszászlós, aki kezdettől fogva gyakori vendég az általános iskolában. – Itt szinte mindenki kerékpározik, a gyerekek nagy többsége is így közlekedik, ezért rendszeresen tartok nekik bűn- és baleset-megelőzési előadást. Ez már akkor a szívügyem volt, mielőtt magam is apuka lettem, és jólesett, hogy ezt hivatalosan is elismerték. Már kétszer választottak meg az év iskolarendőrének.

Nehéz lélek, könnyű szív.

– Eddig egyszer tett próbára a hivatásom és az emlékezetem. Alig egy éve voltam az Ercsi Rendőrkapitányság járőre, amikor az egész ország közlekedését megbénította az utak jegesedése; mifelénk is sok baleset történt. Annál az Ercsi közelében történt tragédiánál is biztosítottam, ahol terepjáró csapódott mentőautóba, és a mentős kollega a helyszínen életét vesztette. Ismertem őt, többször is találkoztam és beszélgettem vele közös munkánk során. Jóban voltunk. Lelkileg megütött a halála, persze nem csak engem – mondta Sebestyén Tamás nagy sóhajtással, és egy örömteli ügyét is visszaidézte. – Több mint tíz éve történt Baracson, hogy egy besurranó tolvaj elvitte egy magányosan élő, idős férfi vadonatúj fűkaszáját. Pista bácsi nagyon el volt keseredve, mert a kis nyugdíjából kuporgatta össze a pénzt, hogy meg tudja vásárolni. Sejtettem, ki lehet az elkövető, és ebben igazam is lett, bár nem volt könnyű kiszedni belőle. Sose felejtem, mennyire örült az öreg, amikor visszavittem neki, alig akarta elhinni, de akkor mindketten örültünk, mert ezzel is bizonyítottam, hogy Baracs közbiztonságát a szívemen viselem.

Körzeti megbízott, parancsnokhelyettes és elnök.

– Megtisztelőnek éreztem, hogy nyolc évvel ezelőtt engem választottak a baracsi Önkéntes Tűzoltó Egyesület parancsnokhelyettesének, amihez természetesen a dunaújvárosi rendőrkapitány engedélyét kértem, ahogy ahhoz is, amikor egy évvel később a Baracs Faluvédő Polgárőr Egyesület elnöke lettem. Ez elsősorban adminisztratív feladatkör, nem megyek ki szolgálatba, bár az elő szokott fordulni, hogy polgárőrként veszek részt egy rendezvény biztosításában – mondta és elmosolyodott. – Néhanapján megengedek magamnak egy kis tréfát, amikor felveszem a járőrszolgálatot a Mezőfalvai Rendőrőrs illetékességi területén, és a szolgálatirányító rákérdez, van-e velem polgárőr. „Már hogyne lenne!” – mondom, és megveregetem a vállam.

SZ. Z. J.

FOTÓ: NAGY ZOLTÁN