Közvetve a harag is lehet jó tanácsadó.

– Kilencéves voltam, amikor teljesen váratlanul drámai élethelyzetbe csöppentem, bár úgy is mondhatnám, hogy tulajdonképpen az elszenvedője voltam. Ez a negatív élmény olyan nagy hatással volt rám, hogy utána eldöntöttem, ha nagy leszek, rendőr lesz belőlem – mondta Kádas Evelin, és felidézte az esetet, ami egy borsodi falu egyik mellékutcájában történt meg vele és nagyszülőjével. – A boltba indultunk a nagymamámmal, és alig léptünk ki a kapun, a szomszédságban élő egyik nő rátámadt a nagyszülőmre. Bottal kezdte el ütni, ő pedig keservesen jajveszékelt. Mélyen megmaradt bennem az a kép, ahogy az egyik karjával a következő ütést akarná hárítani, közben pedig engem is próbál védelmezni. A lélegzetem is elállt! Nem akartam elhinni, hogy ilyesmi megtörténhet. Zokogva sikítoztam, majd kétségbeesetten segítségért kiáltottam, aminek szerencsére volt hatása. Úgy fél perc elteltével odasietett a közelből egy férfi, és leállította a támadót. A nagymamám bejelentést tett, és a kiérkező rendőrök engem is meghallgattak. Láttam, ahogy az agresszív szomszédasszonyt a rendőrautóba ültették, és úgy gondolom, eközben határoztam el, hogy én is ezt a hivatást fogom választani, hogy bajba jutott emberek számíthassanak rám. A családom is támogatott; valahol örültek is, hogy lesz egy rendőr a famíliában, nekem pedig a következő, csaknem tíz évben nem volt okom arra, hogy a döntésemet módosítsam.

A Miskolci Magister Gimnáziumban érettségizett, és természetesen a Miskolci Rendészeti Technikum képzését végezte el, mielőtt tavaly júniusban a Szentendrei Rendőrkapitányságra szerelt volna fel. Egy évvel később vette át körzeti megbízotti kinevezését.

– Örömmel és érdeklődéssel fogadtam, hogy a parancsnok alkalmasnak tartott erre a feladatra, mert alapvetően nyitott, barátkozó természetű vagyok, és úgy vettem észre, tudok is bánni az emberekkel. Tahitótfaluban, illetve Tahiban és Tótfaluban többször megfordultam, amikor járőrszolgálatot láttam el a Szentendrei Rendőrkapitányság illetékességi területén, és a kezdésnél sok jó tanácsot kaptam veterán körzeti megbízottaktól. Itt főleg a jelenlét érzékeltetésére gondolok, időközben ráéreztem a gyalogos járőrszolgálat és az állomáshelyen tartózkodás arányaira. Mindkettő egyaránt fontos, de tényleg kell egyfajta ráérzés a kettő közötti egyensúlyozáshoz. Ma már tudni vélem, mikor érdemes a Hősök téri parkoló, kisbolt, kocsma, dohánybolt ívet lejárnom, és mikor teszem jobban, ha a Béke utcai megbízotti irodában tartózkodom. Tahitótfalu meglehetősen népes község, több mint hatezren lakják, de az eddigi tapasztalat azt mondatja velem, jól fogadtak.

Drámából ott sincs hiány.

– Ahhoz képest, milyen sokan lakják, rendészeti szempontból nyugalmas településnek mondható. Az említett belső részen, főleg a kocsma, a trafik és a kisbolt vonzáskörzetében előfordulnak intézkedést igénylő cselekmények, de ezek nem mindennaposak, illetve rendőri jelenléttel ellensúlyozhatók. Az eddigi legemlékezetesebb esetem egy életmentés volt. Egy nő azzal hívta a 112-t, hogy egykori élettársa, aki nem volt hajlandó elköltözni tőle, előtte próbált meg végezni magával: felvágta a csuklóját, megszurkálta a mellkasát, és erősen vérzett. Rátekerte a pólót, amit a férfi viselt, de már az is csupa vér lett – idézte fel Kádas Evelin, aki aznap a társával épp a környéken járőrözött. – Egyből kapcsoltuk a kéket, a mentők előtt értünk oda, és a bejelentő segítségével szakszerű elsősegélyben részesítettük az akkor már falfehér férfit. Kérésünkre a nő tiszta törölközőt és vizet hozott, mi pedig nyomókötést helyeztünk a sérült alkarjára. Három perccel később érkeztek a mentősök, és átvették, de az orvos azt is elmondta, nélkülünk nagyon nehéz dolguk lett volna. Ekkor éreztem eddig a legerősebben, hogy jó döntést hoztam… kilencévesen.

SZ. Z. J.

FOTÓ: SZABÓ GABRIELLA