Egyenruhában született.

– Apai és anyai ági rokonságom több tagja is fegyveres testületnél szolgált, ami a pályaválasztás szempontjából is komoly hatással volt rám, jóllehet a többségük katona volt. Azért is születtem Nagyatádon, mert édesapám, Szilukács László ny. törzszászlós a honvédség somogyi fegyelmező zászlóaljához került, és ’95-ben azért költöztünk Ercsibe, mert feloszlatásukat követően ide helyezték át a II. Rákóczi Ferenc laktanyába. Ismerős voltam a környéken, gyerekként többször vendégeskedtem a nagybátyám, Ábrahám János családjánál. Ő ’92-ben vonult nyugállományba, addig Ráckeresztúr körzeti megbízottja volt. Már négy éve, hogy elment, de néhány ottani lakos manapság is szokta emlegetni, ami engem is jó érzéssel tölt el, de a legmeghatóbb az volt, amikor 2012-ben Ráckeresztúr körzeti megbízottja lettem, és megmutattam neki a kinevezésem – mesélte Szilukács Krisztián, aki a Budakalászi Gimnáziumban érettségizett, és a Körmendi Rendészeti Szakközépiskola képzését követően szolgálatirányítói és körzeti megbízotti szaktanfolyamot végzett a Miskolci Rendészeti Szakközépiskolában. – Előtte szerződéses katona is voltam, mármint a sorkatonaságot követően. Szolgáltam a fővárosi Petőfi laktanya katonai fogházában, majd onnan átszereltem a büntetés-végrehajtásra, pontosabban Baracskára, onnan pedig a rendőrségre, részben az unokatestvérem, Ábrahám Gyula ny. zászlós javaslára.

A stratégiát ismerte, azt megszívlelte és továbbfejlesztette.

– Köztudomású, hogy Ercsiben és a város környékén jellemzően nagyobb a roma nemzetiségűek népességaránya, ami Ráckeresztúrról is elmondható, és a nagybátyám a lelkemre kötötte, ügyeljek arra, hogy a viselkedésemből még véletlenül se tudjanak olyasmire következtetni, hogy tartok tőlük. Főleg olyan helyzetben, amikor éreztetik a létszámbeli fölényüket, mert ha ilyesmit neszelnek, azzal vissza fognak élni, tisztelet a kivételnek. Most is ehhez tartom magam, ami nem is esik nehezemre, hiszen a katonai fogházban és a baracskai bv.-ben belejöttem, de az évek során a disztingválásba is beletanultam. Tudom, hogy kisebb fajsúlyú jogsértés esetén melyiküket kell rögtön bírságolnom vagy feljelentenem, és ki az, akit elég csak szóban figyelmeztetnem. Nemegyszer igazolódott, hogy vagyon elleni bűncselekmény miatti adatgyűjtés során lényegi információt kaptam olyantól, akire korábban csak rászóltam.

Ágyban érte tetten a sorozatbetörőt.

– Járőrszolgálatot is ellátok az Ercsi Rendőrőrs illetékességi területén, és az eddigi legemlékezetesebb elfogásom is ilyen műszakban történt Ercsiben ’22 novemberében – idézte fel a zászlós. – Úgy a nyár közepétől kezdtek mindennapossá válni a betörések, és a jellegzetességek egy elkövetőre utaltak. Kora hajnalban sötét alak mászott át a kerítésen, leverte a lakatot a kamráról, avagy a melléképületről, és vitt, amit bírt, főleg kisgépeket. Kollegáimmal sejtettük, ki lehet az elkövető, azt viszont tudtuk, hogy csak tettenéréssel vethetünk véget az áldatlan sorozatnak. Akit csak tudtunk, kértünk, hogy ha gyanús alakot lát, hívja a 112-t, és voltak is bejelentések, a kérdéses napszakban néhányan láttak egy árnyat az utcán, de akárhányszor arra gurultunk, és akárhogy figyeltünk, nem sikerült megpillantanunk. Aztán egy eső utáni, novemberi hajnalon, amikor szintén bejelentésre reagálva néztünk körül egy környéken, sötét füstöt láttunk gomolyogni az egyik udvarból. Biztos voltam benne, hogy ott valaki kábelt égetett, ami be is igazolódott. Ahogy a szolgálati autóból kiszálltunk, azt láttuk, hogy egy férfi, akit a sötétség és a távolság miatt akkor még nem ismertünk fel, próbál átrakni egy viszonylag nagy, füstölgő drótkupacot a kerítés hátsó felén. Felszólításunkra eldobta a kábelköteget, átmászott a kerítésen, és futásnak eredt. Kábé tíz percen át kergettük utcákon és kerítéseken át, de a Savanyúrétnél szem elől tévesztettük. Egy bokornál megbújt, és a sárban kúszva elmenekült, viszont közben felismertük Sz. Mátyást. Visszamentünk a kábelégetés helyszínére, és mivel nem volt indokolt, hogy oda még egyszer bemásszunk, csengő pedig nem volt, addig dudáltam, amíg nem jött ki az ott lakó, aki amúgy Sz. Mátyás ismerőse. Közben az egyik olyan környékbeli, akit inkább figyelmeztetni szoktam, megmondta, honnan lehet a kábel. Odamentünk, becsengettünk, és a tulajdonos igencsak csodálkozott, hogy a melléképületéből lába kélt a 40 méteres kábelkötegnek. Innen Sz. Mátyás tartózkodási helyére mentünk, ott már átmásztunk a kapun, a ház nyitva volt, beköszöntünk, mozgást hallottunk, és ágyban fekve találtunk rá, amikor a szobába léptünk. Ruhában volt, a cipőt sem vette le, csöpögött belőle a sár. Bűzlött a füsttől, és mindkét tenyere koromfekete volt. Elfogtuk, előállítottuk, és kihallgatásakor korábbi bűncselekményeket is elismert. A bíróság szabadságvesztésre ítélte, nemrég szabadult.

SZ. Z. J.

FOTÓ: FÜLÖP MÁTÉ